Két azonos összeg közül azt választjuk, amelyiket hamarabb kapjuk meg, "elvileg". Ha fizetni kell, akkor pedig, amelyiket kesőbb kell fizetni. Ez a logika alapvetően határozza meg a közgazdasági gondolkodást, hiszen emiatt kérünk kamatot egy előnytelenebb időpontért (Samuelson, 1937). Azt is láttuk, hogy hajlamosak vagyunk akár túlértékelni is a jelenbeli értékeket és túlságosan nagy hozamokat követelünk meg a jövőbeliektől.
Ezzel szemben számos helyzetben mi magunk kérünk alacsony vagy kifejezetten negatív kamatot, még akkor is, ha kaphatnánk jó kamatozást is.
A leghíresebb példa a fizetések kapcsán merült fel (Loewenstein & Sicherman, 1991). Azt kérdezték meg emberektől, hogy ha lenne egy olyan projekt jellegű munka, ami hat évig tart akkor a felsorolt 7 lehetőség közül melyik fizetési pályát választanák. Minden fizetés nominálisan (amit készhez kapnak) átlagosan évi 25 000 dollár volt. De az egyik esetben csökkenő volt ez az összeg, tehát az első évben magasabb fizetése lenne majd folyamatosan csökken. Másik esetben egyenletesen minden évben 25 000 dollárt kapnának és a maradék esetekben különböző mértékben, de mindig növekvő fizetést kapnának.
Az emberek többsége valamelyik növekvő fizetést választotta. Pedig ez negatív kamatot jelent, hiszen, ha az elején kapnak nagyobb fizetést azt még mindig befektethetik vagy bárhogyan felhasználhatják. Fontos, hogy a kutatásban kifejtettek számos részletet, mint például, hogy a projekt utáni időszakot nem befolyásolja, hogy mit választottak ...
A fizetéseken kívül például megjelenik ugyanez a hatás a negatív eseményeknél is, mint a fájdalom eltűrése. Ráadásul a fizetésnél még mondhatjuk, hogy hipotetikus kérdésre nagyon más a válasz mint, ha valóban megtörténik. Viszont ebben az esetben az embereket különböző intenzitású fájdalmaknak tették ki, majd megkérdezték, hogy melyiket akarja újra végig csinálni (nem mondhatja, hogy egyiket sem) (Kahneman et al., 1993;Ariely, 1998). Az emberek többsége a nagyobb, de folyamatosan javuló fájdalmat választotta.
Ezekből is jól látható, hogy annak érdekében, hogy egy pozitív trendet éljünk meg hajlandóak vagyunk negatív kamatot elfogadni/kérni. De az az érdekes helyzet, hogy még olyan helyzetben is hajlandóak vagyunk negatív kamatot elfogadni, amikor semmilyen trend nincs jelen, hiszen nem egy sorozatos értékrő van szó. Hardisty és szerző társai (2012) azt találták, hogy kisebb kifizetések esetén, inkább azonnal rendezzük a "tartozást" még akkor is, ha később egy kisebb összeget kellene fizetnünk.
Összességében jól látható, hogy számos esetben hajlandóak vagyunk negatív kamatot nem egyszerűen elfogadni, hanem kifejezetten kérni. Ezáltal számos esetben, ha megfelelően tálalják elénk a döntési helyzetet még mi kérjük, hogy negatív kamatot fizethessünk.
Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.
További Kulcsszavak
- Preference for Improvement
- Preference for spread
- Present bias
- Magnitude effect
- Gain-loss asymmetry
Hivatkozások
Ariely, D. (1998) Combining Experience over Time. Journal of Behavioral Decision making, Vol. 11, 19-45
Hardisty, D., J., Appelt, K., C. and Weber, E., U. (2012) Good or Bad, We Want it Now: Fixed-cost Present Bias for Gains and Losses Explains Magnitude Asymmetries in Intertemporal Choice. Journal of Behavioral Decision Making.
Kahneman, D., Fredrickson, B., L., Schreiber, C., A. and Redelmeier, D., A. (1993) When More Pain Is Preferred to Less: Adding a Better End. Pschological Science, Vol. 4(6), pp. 401-405
Loewenstein, G. and Sicherman, N. (1991) Do Workers Prefer Increasing Wage Profiles? Journal of Labor Economics, Vol. 9, No. 1, pp. 67-84
Samuelson, P., A. (1937) Note on Measurement of Utility. The Review of economic Studies, Vol. 4, pp. 155-161
