Viselkedési Közgazdaságtan

Viselkedési Közgazdaságtan Blog Facebook oldalán folyamatosan olyan plusz érdekesség jelennek meg, amiket a Blogban nem talál. Izgalmas videók, érdekes linkek vagy ingyenes kurzusok és oktatások... Érdemes like-olni a Facebook oldalt is, hogy ne maradjon le semmiről!

Pontosabban Ausztria után közvetlenül Magyarország a legjobb. Ez nem más, mint a szervfelajánlás, azaz hogy hány ember hajlandó donorként szerveit felajánlani (például halála után) egy másik ember életének megmentéséért. Az alábbi ábra összefoglal különböző országokat szerint, hogy hány százaléka az embereknek ajánlja fel szerveit a hivatalos adatok szerint.

Ez alapján jól látható, hogy két nagy csoportra oszthatók az országok. Az egyikben nagyon magas arányban ajánlják fel a szervüket, míg a másikban nagyon alacsonyan. Számos ötlet felmerült, hogy miért pont így alakult ki a két csoport:

• Kulturális oka van? De akkor a svéd és a dán miért van két különböző csoportban, ahogyan az angol és a francia...
• Van aki nagy hangsúlyt fektet a tájékoztatásra? De akkor Hollandia, ahol nagyon sok pénzt költöttek toborzásra miért áll rosszabbul, mint Magyarország, ahol szinte semmit.

Végül egy sokkal egyszerűbb magyarázatot találtak (Johnson & Goldstein, 2003) arra, hogy mi lehet a háttérben. Ez pedig egyszerűen az úgynevezett Default Effect (Alapértelmezett hatás). A két típus között egyszerűen annyi a különbség, hogy másképp teszik fel ugyanazt a kérdést. Dániában arról kell nyilatkozni, hogy felajánlja-e a szerveit. Míg Magyarországon arról, hogy nem szeretné felajánlani. Más-más az alapértelmezett. Magyarországon azért ilyen magas az arány, mert aki külön nem nyilatkozik, hogy nem szeretné, annak úgy veszik, hogy felajánlotta, míg Dániában fordítva. Egyszerűen ez az apróság okoz rengeteg országban donor hiányt.

De, ami még érdekesebb, hogy rámutat arra, hogy milyen erős hatás az alapértelmezetten felajánlott opció. Tehát, ha valaki valamit el akar érni, akkor az általa kedvelt lehetőséget tegye alapértelmezettnek majd adjon lehetőséget, hogy aki akar az másképp dönthessen.

Kulcsszavak a témában

1. Default Effect
2. Status quo Bias

Hivatkozások:

Johnson, E., J.and D. Goldstein (2003) Do Defaults Save Lives? Science. Vol. 302 no. 5649 pp. 1338-1339

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot Facebookon.

Milyen a legjobb banki hitel, a bank szempontjából?
Miért olyan nyereséges a gyorskölcsön és miért éri meg betétet szedni hosszú távon?
Miért lehet ezeknél messze a piacinál jobb kamatokat érvényesíteni?

Azt már láttuk, hogy a halogatásnak mi lehet az oka és, hogy ezt a hiperbolikus diszkontálással szokás matematikailag leírni. Viszont ezen felül még van további két sajátossága az intertemporális döntéseknek (időértékelésnek). A klasszikus feltételezés szerint a döntéseinket az aktuális piaci kamatláb mellett kellene kiértékelnünk. Ezzel szemben a következő három anomáliát lehet megfigyelni az emberek időértékelésénél (intertemporális döntések). Az anomáliákra és az azt leíró általános hiperbolikus diszkontálásra (Loewenstein & Prelec, 1992) nem térünk ki részletesen, de érdemes áttekinteni annak, aki mélyebben is vizsgálná a témát.

1. Piacinál magasabb kamatokkal számolunk rövid távon és alacsonyabbal hosszú távon (Időinkonzisztencia - Dynamic inconsistency) (Thaler, 1981)
2. Minél nagyobb összegről van szó annál kisebb kamatot is hajlandóak vagyunk elfogadni (Nagysági hatás - Magnitude effect) (Thaler, 1981)
3. Ha mi kapjuk a kamatokat akkor nagyobb kamatot várunk el, mintha nekünk kell fizetni: (Nyereség - veszteség aszimmetria - Gain - loss asymmetry) (Thaler, 1981)

A látszat ellenére a harmadik pont izgalmasabb mint elsőre tűnik, mivel számtalan probléma és aszimmetria gyökere, viszont a legjobb banki hitel megalkotásához nem segít.

Nézzük példát az első két esetre.

Mennyit hajlandó maximum fizetni, ha a mostani 5000 forintot csak egy hét múlva kell megadnia?
Átlagosan erre olyan 6000 forintot mondanak az emberek.

Mennyit hajlandó maximum fizetni, ha a mostani 5000 forintot csak egy év múlva kell megadnia?
Átlagosan erre olyan 8000-10 000 forintot mondanak az emberek. 

A pénzügyi számítások alapján az első esetben 20% kamatot kértek (6000/5000=1,2) egy hétre, míg maximum 100% (10 000/5000=2) kamatot egy évre. De, ha jobban ránézünk, akkor éves szinten az első esetben (1,2)^52=13105! Kimondhatatlanul magas kamat. Tehát jól látjuk, hogy rövid távra messze a "piacon" elfogadott kamat feletti összeget is hajlandóak vagyunk kifizetni. Itt nem arról van szó, hogy ennyivel magasabb kamatot számolnánk fel, hanem felszámítunk egy egyszeri fix költséget, ami miatt éves szinten ez ilyen hihetetlen nagy kamatra jön ki. Ezt modellezi jól a kvázi-hiperbolikus (Béta-Delta diszkontálás) (Quasi-Hyperbolic Discounting) (Laibson, 1997).

A második hatásra, nagysági hatásra, érdemes folytatni az alábbi példákat.

Mennyit hajlandó maximum fizetni, ha a mostani 5 000 000 forintot csak egy hét múlva kell megadnia?
Átlagosan erre 5 500 000 kisebb összeg a jellemző.

Tehát nagyobb összeg esetén kisebb mint 10%-t vagyunk hajlandóak fizetni. Tehát a nagysági hatás szerint minél kisebb összegről van szó annál nagyobb kamatot vagyunk hajlandóak fizetni.

Tehát ezek szerint akkor számolunk a legmagasabb kamattal, ha kis összegekről van szó rövid távra. A piacon tipikusan ezek a gyors kölcsönök. Ezekben az esetekben egyszerűen az emberi természet szerint nagyon magas kamatot vagyunk hajlandóak fizetni.

Ezzel szemben a legkisebb kamatokkal akkor számolunk, ha nagy összegekről és hosszú távú döntésekről van szó. Tehát az embereknek ilyenkor betétet érdemes ajánlani, mivel a piacinál kisebbet is sokszor elfogadnak. A bankok régóta felismerték, hogy rövid távra hitelt adni hosszú távra betétet szedni érdemes. 

További kulcsszavak:

1. Hiperbolikus diszkontálás (hyperbolic discounting)
2. Általánosított hiperbolikus diszkontálás (Generalized Hyperbolic Discounting)
3. Kvázi-hiperbolikus diszkontálás (Quasi-Hyperbolic Discounting)
4. Projekciós torzítás (Projection Bias)

Hivatkozások:

Laibson, D. 1997. Golden Eggs and Hyperbolic Discounting. Quarterly Journal of Economics 112 (2): 443–477

Loewenstein, G. and D. Prelec (1992). Anomalies in Intertemporal Choice: Evidence and an Interpretation. Quarterly Journal of Economics (1992) 107 (2): 573-597.

Thaler, R. (1981). Some empirical evidence on dynamic inconsistency. Economics Letters (8), 201-207

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot Facebookon.

A halogatás rengeteg területen megfigyelhető döntéseinkben (például halogatjuk a sportolás vagy egy új fogadalom elkezdését). Alapvetően ennek legfőbb oka az úgynevezett "jelenfelé való torzítás" (Present Bias), amelynek lényege, hogy az emberek aránytalanul többre értékelik azt amit azonnal kapnak, mint azt, amit a jövőben. Thaler híres példáját vagy a mályvacukor kísérletet szokták példaképpen említeni. A mályvacukor kísérlet lényege, hogy ha a gyerekek nem eszik meg a cukrot azonnal, akkor kapnak még egy cukrot pluszba. Mégis inkább gyorsan megeszik, pedig percek alatt 100% kamatot kaphatnának.

Ahhoz, hogy pontosabban megértsük a folyamatot a hiperbolikus diszkontálást szoktuk alkalmazni. Érdekesség, hogy először állatkísérletekben vették észre, hogy sajátos módon értékelik az időt, majd kiderült, hogy ez ugyanúgy az emberekre is jellemző (Ainslie, 1974).

A klasszikus diszkontálási modell (ez mind a mai napig legelfogadottabb modellezési forma, mivel egyedül ebben az esetben konzisztens a döntéshozó) szerint exponenciálisan nő az érték az idő múlásával.

Ez azt jelenti, hogy ha 10% az éves kamat, akkor a mai 1000 forint 1 év múlva 1000*(1,1)^1=1100 ér, míg öt év múlva 1000*(1,1)^5=1611 forintot.

Viszont a hiperbolikus diszkontálás szerint inkább csak lineárisan felszorozzuk az évek számát az éves kamattal. Tehát 10%-os kamat mellett 1000 forint egy év múlva 1000*(1,1)*1=1100 forint ér, de öt év múlva 1000*(1,1)*5=1500 forint ér.

Jól látható, hogy a hiperbolikus diszkontálás szerint a távoli értékeket alul becsüljük, míg a közelieket inkább felül. Alapvetően ezt az összefüggés biztosítja a bankok számára a biztos profitot.

Viszont a Viselkedési Közgazdaságtanban leginkább elterjedt modellezése a diszkontálásnak a kvázi-hiperbolikus (Quasi-Hyperbolic) diszkontálás, néha szokás Béta-Delta diszkontálásnak is nevezni. Az ötlet Phelps és Pollack (1968) modelljén alapszik, amely a generációk közötti makrogazdasági döntéseket vizsgálja és azt mondja, hogy mindegyik generáció az exponenciális diszkontálást használja, de az éppen aktuális generáció a jövőbeli generációk hasznosságát kevésbé veszi fontosnak, mint a sajátját, így azokét még egy további Béta (kisebb mint egy) paraméterrel beszorozza. Ezt az ötletet Laibson (1997) használta fel, hogy az egyéni diszkontálást írja le. Így a kvázi-hiperbolikus modell szerint exponenciálisan diszkontálunk, de minden jövőbeli eseményt még egy további Béta paraméterrel csökkentünk. Így modellezi azt, hogy a jelent túl értékeljük.

Maradva az előző példáknál, ha az éves kamat 10% és ez a Béta paraméter 0,8, akkor egy év múlva az 1000 forint (1/0,8)*1000*(1,1)^1=1375, míg öt év múlva  (1/0,8)*1000*(1,1)^5=2013-at ér.

Tehát a Béta paraméter fejezi ki a jelenfelé torzítás mértékét. Minél kisebb béta annál inkább fontos a jelen számunkra így annál többet akarunk a jövőben a mostani veszteségeinkért cserébe. Ez a modell már nagyon jól kezelhető matematikai tulajdonságokkal bír és a két legfontosabb megfigyelést (jelenfelé való torzítás és, hogy idővel csökken az idő egységnyi értéke) is jól leírja. Ennek ellenére az emberi viselkedést a legjobban az általánosított hiperbolikus diszkontálás írja le, ami viszont nehezen alkalmazható közgazdasági kérdések matematikai modellezésénél.

Kulcsszavak a témában:

1. Hiperbolikus diszkontálás (hyperbolic discounting)
2. Általánosított hiperbolikus diszkontálás (Generalized Hyperbolic Discounting)
3. Kvázi-hiperbolikus diszkontálás (Quasi-Hyperbolic Discounting)
4. Projekciós torzítás (Projection Bias)

Hivatkozások:

Ainslie, G., W. 1974. Impulse control in pigeons. Journal of the Experimental Analysis of Behavior 21 (3): 485–489.

Phelps, E., S. and R. A. Pollack 1968.On Second Best National Saving and Game-Equilibrium Growth. Review of Economic Studies, XXXV, 201-208

Laibson, D. 1997. Golden Eggs and Hyperbolic Discounting. Quarterly Journal of Economics 112 (2): 443–477

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot Facebookon.

A tudományos életben (főleg az USA-ban) az 1980-as évektől kezdve óriási érdeklődés övezte a halogatás kérdését a viselkedési közgazdaságtanon belül.

Miért csökkent a megtakarítása hajlandóság az USA-ban?
Miért vesznek fel az emberek irreálisan magas kamatra hitelt?
Miért halogatják a sportolást az emberek?
Miért alakulnak ki erős függőségek?
Miért halogatunk nehéz döntéseket és mondjuk azt, hogy majd?

A kulcs fogalmak ezekben a kutatásokban a "jelenfelé való torzítás" (Present Bias) és az "időinkonzisztencia" (Time-inconsistency, Dynamic Inconsistency). Mivel kísérletek azt találták, hogy az emberek hajlamosak túl értékelni a jelent a jövővel szemben, ami egy időinkonzisztens viselkedéshez vezet.

Nézzük Thaler (1981) híres példáját.

Az alábbi két lehetőség közül melyiket választaná?
A: Ma 1 alma
B: Holnap 2 alma

Ebben az esetben a többség a mai 1 almát választja (A), viszont ha az alábbi kettő közül kell választani:
C: 100 nap múlva 1 alma
D: 101 nap múlva 2 alma

Akkor már a többség a 2 almát választja (D).

Ez a példa jól rá mutat több érdekességre is.

1. Most a 101 nap múlvai két almát (D) preferáljuk, míg 100 nap eltelte után már az azonnali 1 almát szeretnénk (A). Tehát mást gondolunk arról, hogy mit fogunk akarni 100 nap múlva, mint amit tényleg akarunk majd (Időinkonszisztencia). (Nagyon izgalmas területe ennek a kérdésnek, amikor a fiatal amerikai az időskori egészségügyi ellátásáról dönt, majd később fokozatosan már mást szeretne...)
2. Jelenbeli értékek különlegesen értékesek a jövőbeliekhez képest (Present Bias)

Emiatt a mai hasznosságok kedvéért inkább eladósítjuk a jövőt.
Bár fontosnak tartjuk, hogy elkezdjünk sportolni, annak nehézségeit mindig inkább elhalasztjuk.
Az azonnali megkönnyebbülést nem tudja ellensúlyozni a függőség megszüntetésével járó jövőbeli haszon.

További kulcsszavak:

1. Hiperbolikus diszkontálás (hyperbolic discounting)
2. Általánosított hiperbolikus diszkontálás (Generalized Hyperbolic Discounting)
3. Kvázi-hiperbolikus diszkontálás (Quasi-Hyperbolic Discounting)
4. Projekciós torzítás (Projection Bias)

Hivatkozások:

Thaler, R. (1981). Some empirical evidence on dynamic inconsistency. Economics Letters (8), 201-207

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot Facebookon.

A viselkedési közgazdaságtan egyik alap kérdése a racionalitás. Anélkül, hogy belemennénk ebbe a nagyon absztrakt fogalomba inkább arra mutatnánk rá, hogy az emberek néha mennyire meglepően, mondhatni irracionálisan viselkednek még akkor is, ha már tudják, hogy mi lenne a helyes válasz. Ezekre nagyon jó példák az optikai illúziók. Például az itt látható képen is a második ábra alapján egyértelműen látható, hogy a három vonal egyenlő hosszú, de ettől még az első ábrán ezt továbbra is másképp látjuk.

Ehhez hasonló illúzió, "hiba" vagy "irracionalitás" számtalan helyen előfordul az emberek minden napi döntéseiben. Legyenek azok fontosabbak vagy kevésbé fontosak. Ráadásul számos esetben akkor sem fogunk változtatni véleményünkön, ha arról egyértelműen kiderül, hogy nem a legjobb döntés, ahogyan az optikai illúzió esetében sem fogjuk megváltoztatni a véleményünket arról, hogy mit látunk.

További optikai illúziókért érdemes a Washingtoni Egyetem honlapját megnézni.

Hivatkozások:

Müller-Lyer, F. (1889). Optische Urteilstäuschungen. Archiv für Physiologie Suppl. 263–270.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot Facebookon.

A Viselkedési Közgazdaságtan Blog célja, hogy rövid, érdekes bejegyzésekkel bemutassa és népszerűsítse ezt az új közgazdasági irányzatot. Egyben cél, hogy lehetőséget biztosítson mindenki számára, hogy elmélyüljön a témában, ha szeretné azt tudományos igényességgel is megtenni. A Viselkedési Közgazdaságtan kifejezést a blogban általános értelemben használjuk, ami magába foglalja a kísérleti közgazdaságtan, gazdaságpszichológia, döntéselmélet érdekesebb és hozzátartozó témáit is.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot Facebookon.