Viselkedési Közgazdaságtan

Számtalan helyzetben kell döntenünk nap mint nap. Legalábbis úgy tűnik, hogy mi döntünk, de valójában egy nagyon egyszerű trükkel szinte minden esetben befolyásolnak minket a "helyes" irányba.

Vegyük az egyik nagyon híres példát először a hatás ismertetéséhez.

Az egyik nemzetközileg ismert újság kapcsán megkérdezték a diákok egyik felét, hogy melyik csomagot kérnék?

A: Papír alapon és online is megkapják havi 120 dollárért
B: Csak online verzióban 80 dollárért

Az emberek  nagy többsége az online verziót választotta. Viszont a diákok másik fele a következő lehetőségek közül választhattak:

A: Papír alapon és online is megkapják havi 120 dollárért
B: Csak online verzióban 80 dollárért
C: Csak papír alapon megkapják havi 120 dollárért

Ebben az esetben viszont az emberek többsége már az A lehetőséget választotta. Ez több szempontból is érdekes, hiszen úgy változik meg a döntés B-ről A-ra, hogy egy teljesen lényegtelennek tűnő C-t vezetünk be. Ráadásul C-t tényleg senki nem is választotta. 

Ez azt jelenti, hogy sikerült az emberek döntését a drágább termék felé megváltoztatni csak azzal, hogy egy lényegtelen ajánlatot is beraktak a lehetőségek közé. Ezt hívják úgy, hogy csali hatás (decoy effect). Ez a hatás olyan erős, hogy számtalan helyzetben naponta többször is láthatja az ember. A bevásárlásnál a polcokon a termék kínálatban, az online előfizetési ajánlatoknál, de még a párválasztásban is gyakran használják ezt a trükköt különböző módon.

A trükk mindig ugyanaz. Tegyél egy olyan ajánlatot, ami egyértelműen rosszabb a számodra fontos ajánlatnál (például drágább termék...), de nem egyértelműen rosszabb a másik ajánlatnál. A fenti példában C egyértelműen rosszabb mint A, de nem egyértelműen rosszabb mint A, feltéve, hogy van, aki szereti a papír alapú újságolvasást.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

Kulcsszavak

• Csali hatás
• Decoy Effect
• Asymmetrically Dominated Alternatives

Hivatkozás:

Huber, Joel; Payne, John W.; Puto, Christopher (1982). "Adding Asymmetrically Dominated Alternatives: Violations of Regularity and the Similarity Hypothesis". Journal of Consumer Research. 9 (1): 90–98.

A közgazdaságtan egy alapkérdése, hogy vajon miért gazdagabb az egyik ember, mint a másik, vagy miért gazdagabb az egyik ország, mint a másik. Egy híres kutatás arra mutat rá, hogy nagyon erős összefüggés van az antiszociális viselkedés minta és az ország sikeressége között.

Közlegelők tragédiája

A kísérleti eredmények egy speciális játék alapján születtek. Ez a Public Good Game (Közjószág Játék). Négyfős csoportban azt játszatták 15 különböző ország játékosaival, hogy mindenki eldöntheti, hogy a rendszeres jövedelméből mennyit ad a "közösbe". Minden befizetett összeg mondjuk, megkétszereződik, amit aztán egyenlő arányban osztanak szét a résztvevők között. Ez a játék az adózás kérdését próbálja modellezni. Mivel, ha mindenki befizeti a teljes lehetséges összeget, akkor mindenki kétszer annyit kap vissza. Ahogyan, ha mindenki jól fizeti az adót, akkor azt hatékonyan fel lehet használni és így mindenki jól jár. Viszont stratégiailag ez nem egyensúly, mert bárki mondhatja azt, hogy ha ő nem fizet be semmit, akkor még mindig megkapja a többiek által befizetett összeg ráeső részét és egyben a saját pénzét is megtarthatja. Ahogyan az adózás esetén is, ha elkerüli valaki az adót, attól még ugyanúgy használhatja az ingyenes utakat (kórházakat, iskolákat), de közben a saját pénze is megmarad.

Egyszerű megjósolni, hogy a játékban nagyon hamar az lesz az egyensúly, hogy senki nem fizet be semmit. Ez is történik.

Büntetés lehetősége

Viszont sokat változik a játék képe, ha a hozzájárulás mértéke alapján az emberek megbüntethetnek másokat. Ebben az esetben, aki büntet az fizet egy egységet (költséges valakit megbüntetni), hogy egy másik ember elveszítsen három egységet. Ez egy lehetséges eszköz arra, hogy az együttműködést fenntartsák a játékosok és ne akarjanak kibújni a közös teherviselés alól. Megfelelő mértékű lehetséges büntetés esetén ez többnyire elég is ahhoz, hogy beálljon egy magas szintű együttműködés, ahol az emberek közösen hozzájárulnak a közjóhoz és így arányosabban és hatékonyabban részesülnek belőle.

Antiszociális viselkedés

Viszont érdekes módon nem mindig az bünteti meg a másikat, aki együttműködni akart, de a másik visszaélt ezzel. Hanem vannak olyan résztvevők is, akik eleve nem járultak hozzá a közöshöz annyival, mint mások és ezek után még meg is büntetik azokat, akik hozzájárultak. (Mindezt úgy, hogy a büntetés költséges annak is, aki büntet.) Ezt hívják a szerzők antiszociális viselkedésnek.

Antiszociális viselkedés és egy ország sikeressége

15 különböző ország városában játszották ezt a játékot és érdekes összefüggésekre bukkantak. Országonként változó volt, hogy mekkora az antiszociális játékosok aránya. Minél több volt az antiszociális, annál kevésbé sikeres országról beszélhetünk általánosságban. A legantiszociálisabb Muscat, Athén és Riyadh városa volt, míg a legszociálisabb Boston, Melbourne és Nottingham. 

Érdekes módon az antiszociális viselkedés mértéke szintén szignifikánsan összefüggött azzal, hogy mekkora az ország "rule of law" index-e, ami azt méri egy országban, hogy a társadalomban mennyire fogadják el és bíznak a saját szabályaikban.

Magyarország hogy teljesített

Magyarország nem volt a vizsgált országok között, de ha elfogadjuk, hogy a "rule of law" index jól megbecsüli ezt az antiszociális viselkedési formát, akkor a középmezőnybe sorolhatjuk magunkat Dél-Koreával egy szintre a 2006-os adatok alapján.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

Kulcsszavak

• Public Good Game
• Freeriders
• Revenge
• Public Good Game with Punishment

Hivatkozás:

Benedikt Herrmann, Christian Thöni and Simon Gächter (2008) Antisocial Punishment Across Societies, Science ,319, 1362

Meglepő, hogy az őszre kiírt skót függetlenségi népszavazáson mi lehet a legdöntőbb szempont a Stirling Egyetem kutatása szerint.

Idén ősszel tartják meg azt a népszavazást, ami alapján Skócia függetlenné válhat. Önmagbában rengeteg kérdést vetne fel egy esetleges függetlenedés, hiszen nyitott kérdés mind a mai napig például, hogy milyen fizető eszköze lenne a független Skóciának.

Ezek után talán nem is meglepő, hogy a legerősebb jellemzője a függetlenséget támógatóknak, hogy sokkal több kockázatot hajlandóak vállalni azokknál a skótoknál, mint akik nem támogatják a függetlenséget. Érdekesség, hogy a kutatás nagy visszhangot kapot a sajtóban úgy értelmezve az eredményeket, hogy a szerencsejátékosok (gambler) akarnak csak függetlenedni. Ennek hatására, pedig tovább esett a függetlenségre szavazók aránya a felmérések szerint. Jelenleg annak esélye, hogy megszavazzák a függetlenséget 20% a fogadóirodák szerint.

A kockázati magatartás mellett még megfigyelhető nemi és jövedelem különbségek is. A férfiak és az alacsony jövedelműek inkább támogatják a függetlenséget. Bár a jövedelemmel kapcsolatban érdekes összefüggés az is, hogy az igen szavazók sokkal kisebb anyagi előnyért is hajlandóak lennének változtatni véleményükön, mint azok akik nem szavaznák meg a függetlenséget.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

Hivatkozás:

David N.F. Bell, Liam Delaney and Michael McGoldrick (2014) Citizen Preferences for Constitutional Change in Scotland, University of Stirling & Future of the UK and Scotland Report May 2014

5 egyszerű, tudományosan is bizonyított tipp a boldogsághoz.

1)Segíts másokat heti 2 órában

Az emberek sokkal boldogabbak, ha akár kisebb összegekkel másokat támogat, mintha saját magára fordítja (Aknin, Dunn & Norton, 2012). De ehhez hasonlóan növeli a boldogságot, ha valaki önkéntes munkát végez. A 100 órás szabály alapján évi 100 óra önkéntes munka az optimális, ami heti 2 órának felel meg (Grant, 2013).

2)Csökkentsd az ingázással töltött időt

Az utazási idő a munkahelyre alapvetően befolyásolja az emberek boldogságát. Elméletileg, ha ez ennyire zavaró, akkor az embereknek egyszerűen közelebb kellene költözniük cserébe mondjuk egy kisebb lakásért. Ezzel szemben valamiért ez nem teljesül (Stutzer & Frey, 2004).

3)Legyél sokat a szabadban (13.9 fokban)

Több kutatás is megállapítja a friss levegő fontosságát, de az egyik meteorológia elemzés szerint az aktuális hőmérséklet a legfontosabb tényező és 13.9 fok az optimális (Tsutsui, 2013).

4)Aludj többet

Az alvás hiánya sokkal érzékenyebbé teszi az embereket. Azok az emberek, akik kevesebbet aludtak sokkal negatívabban reagáltak kellemetlen érzésekre (Gujar et el., 2010).

5) Mozogj, akár 7 perc is elég lehet

A mozgás nem egyszerűen frissít, de számos módon javítja az emberek hangulatát. Ezek közül az egyik legdrasztikusabb eredmény, hogy a depresszióval küzdők között a rendszeres mozgás sokkal hatékonyabb módszernek bizonyult, mint a gyógyszeres kezelés (Achor, 2010). 

 Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak

• Prosocial spending
• Happiness
• Neuroscience
• Neuroeconomics
• Commuting paradox

Hivatkozások

Lara B. Aknin, Elizabeth W. Dunn, Michael I. Norton (2012) Happiness Runs in a Circular Motion: Evidence
for a Positive Feedback Loop between Prosocial Spending and Happiness,J Happiness Stud 13:347–355

Adam Grant (2013) Give and Take, Book

Stutzer, A. and Frey, B. S. (2004) Stress That Doesn't Pay: The Commuting Paradox, IZA, Discussion Paper No. 1278

Tsutsui, Yoshiro, 2013: Weather and Individual Happiness. Wea. Climate Soc., 5, 70–82.

Gujar, N., McDonald, S., Nishida, M., and Walker, M. (2010). A Role for REM Sleep in Recalibrating the Sensitivity of the Human Brain to Specific Emotions. Cerebral Cortex, 21 (1), 115-123

Shawn Achor (2010) The Happiness Advantage: The Seven Principles of Positive Psychology That Fuel Success and Performance at Work, Book

Mivel mindenki úgy érzi, hogy neki az átlagosnál kicsit több jutott. Ez már tudományosan bizonyított is és úgy hívják túlzott magabiztosság (overconfidence).

Talán a legismertebb példa, amikor az embereket arra kérték, hogy értékeljék az autóvezetési tudásukat az átlaghoz képest. Ha mindenki reálisan értékeli a saját tudását, akkor a válaszok átlagának pont az átlagot kellene kapni. Ezzel szemben átlagosan jobbra értékelik magukat az emberek az átlagnál (Svenson, 1981). Ugyanezt az eredményt kapták, ha menedzseri képességekről volt szó akár diákokról, akár tapasztalattal rendelkezőkről volt szó (Larewood & Whittaker, 1977). Összességében az emberek hajlamosak túl optimistán megítélni azokat a folyamatokat, amit kontrollálni tudnak. A egyik módja, hogy ezt a jelenséget csökkentsék, ha nem átlagról beszélünk, hanem egy konkrét személyhez kell viszonyítani magunkat, függetlenül attól, hogy mennyi információnk van a konkrét személyről (Alicke et al, 1995).

De hol van ennek hatása?

Kimutatható, hogy a cégvezetők pénzügyi döntéseit szisztematikusan befolyásolja, mennyire jellemző rá (opciókból becsülve) a túlzott magabiztosság (Malmendier et al, 2011). Igaz, ugyanebben a cikkben azt is kimutatták, hogy sok más személyiség jegy is befolyásolja a cégvezetők döntését. Ilyen például, hogy aki a nagy gazdasági világválság alatt nőtt fel az kevésbé kedvelte a hitelfelvételt vagy, hogy akinek volt katonai tapasztalata az agresszívabb gazdaságpolitikát követett a cégben.

Ennek ellenére az egyik legelterjedtebb példa mégis a cégfelvásárlásokhoz köthető. Azt az érdekes összefüggést, hogy a felvásárlások átlagosan negatív hozamot hoznak, gyakran magyarázzák a cégvezetők túlzott optimizmusával (Malmendier et al, 2008). Úgy érvelnek, hogy a cégvezetők túlzott magabiztossága miatt olyan árért is hajlandóak felvásárolni cégeket, amik már a valóságban átlagosan nem térülnek meg.

Hogyan lehet ezt mérni az életben?

A túlzott magabiztosság az egyik legkutatottabb téma volt az elmúlt évtizedekben. Ennek ellenére nehezen lehet pontosan elkülöníteni más hatásoktól. Az egyik kísérletben azt vizsgálták, hogy ha saját tudásukra kell fogadni az embereknek, akkor is kimutatható-e, hogy túlzottan magabiztosan viselkednünk. Viszont a kísérlet eredménye szerint az emberek inkább alulbecsülték tudásukat és ezt tették a kockázatvállalási attitűdöktől függetlenül (Blavatskyy, 2009). 

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak

• Overconfidence
• Self-serving bias

Hivatkozások:

Alicke, Mark D., M.L. Klotz, David L. Breitenbecher, Tricia J. Yurak et al., 1995, Personal contact, individuation, and the better-than-average effect, Journal of Personality and Social Psychology 68, 804-825.

Pavlo R. Blavatskyy, 2009, Beting on own knowledge: Experimental test of overconfidence, Journal of Risk and Uncertainty, 38(1), 39-49.

Larwood, L., and W. Whittaker, 1977, Managerial myopia: Self-serving biases in organizational planning, Journal of Applied Psychology 62, 94-198.

Malmendier, Ulrike, and Geoffrey A. Tate, 2008, Who makes acquisitions? CEO overconfidence and the market’s reaction, Journal of Financial Economics 89, 20-43.

Malmendier, Ulrike, and Geoffrey A. Tate and Jon Yan, 2011, Overconfidence and early-life experiences: The effect of managerial traits on corporate financial policies, Journal of Finance 66, 1687-1733.

Svenson, Ola, 1981, Are we all less risky and more skillful than our fellow drivers? Acta Psychologica 47, 143-148.

Szinte nincs olyan gazdasági kérdés, amihez ne lenne fontos tudni az idő értékét (kamatlábat). Ezért mindenki használja anélkül, hogy pontosan tudnánk, hogy mi az.

Hitelek, befektetések, részvényárfolyamok, fogyasztás, lakásvásárlás és még számtalan fontos, minden napjainkat meghatározó kérdésben felmerül, hogy az időnek mennyi az értéke és így mekkora kamatlábat vagyunk hajlandóak kifizetni. Viszont ezek sokszor bonyolultak és nehezen követhetőek, így az emberek sajátos módon állnak ezekhez a kérdésekhez. Már írtunk a pénz illúzióról, a jelenfelé torzításról és számos olyan esetről, amikor tetten érhetjük ezeket. De most arról szeretnénk írni, hogy egyáltalán az emberek miért gondolják, hogy az időnek van értéke?

El kell törölni a kamatot!?

A vallásokban sokszor tiltják a kamatot és sokaknak nem szimpatikus a kamat gondolata (nem csak akkor amikor fizetni kell, hanem sokan nem is kérnek kamatot, ha ők adnak kölcsön akkor sem).

Egyszerű a kérdés:

Melyiket választana?
A) Fél millió forintot kap most
B) Fél millió forintot kap egy év múlva
C) Mindegy

Szinte mindenki az (A)-t választja. De hát akkor felszámol valami plusz költséget az időért. Ez azt jelenti, hogy ha nem most kapja meg a fél milliót hanem csak egy év múlva, akkor valamivel többet szeretne már fél milliónál. Ez a "több", pedig nem lehet más mint az "idő értéke", hiszen csak az a különbség.

Az idő mint kockázat

Az előző gondolatmenetre egyszerűen mindenki mondhatja, hogy azért ez nem teljesen így van. Például azért akarom most a fél milliót, mert egy év alatt bármi történhet. Meg is halhatunk vagy bármi más történhet, ami miatt már nem ér annyit fél millió (most tekintsünk el az inflációtól). Tehát az idő értéke úgymond a kockázat.

De, ha az idő értéke szimplán a kockázat, hogy nem kapjuk meg a pénzünket, akkor az emberek viselkedésében kell valami összefüggés legyen kockázatos döntések kapcsán és idővel kapcsolatos döntések kapcsán. Viszont eddig ilyet nem nagyon találtak. Sőt, ennek lehetetlenségét is többször próbálták bizonyítani (Andreoni & Sprenger, 2012). 

Erről szólt a kutatásunk

Néhány héttel ezelőtt közzétettünk egy kérdőívet a Facebookon, amiben kockázattal és idővel kapcsolatos kérdéseink voltak. A célja a kutatásnak, pedig pontosan ez a téma volt. Az egyik sejtés szerint az idő is csak kockázat, csak ugyanúgy torzítjuk, mint ahogyan a kockázatokat is torzítjuk. E számtalan jelenséget megmagyarázna az idő és a kockázat kapcsán.

Arról már írtunk, hogy az online kérdőív tudományosan teljes mértékben megkérdőjelezhető, főleg ebben az esetben, viszont nagyon hasznos volt előzetes információk szerzésére. Egyben az eredményeket kiértékelve úgy látszik jól fog működni az az elmélet, ami szerint az idő értéke csak kockázat értéke.

És mi változik ettől?

Amennyiben a további kutatások is alátámasztják ezt az elméletet, akkor az meglepően nagy hatással lehet a pénzügyi, közgazdasági területeken. Idáig mindig két független hatásként kezeltük a kockázatot és az időt, aminek hatására rengeteg korrigálásra volt szükség, mert nem volt elég erős a modell. De, ha az idő is kockázat, akkor számtalan kérdés leegyszerűsíthető úgy, hogy nem veszítünk semmit a modell erejéből, sőt pontosabb eredményeket kapunk. Ráadásul sok folyamat új kontextusba kerül és így reális értelmezés adható sok megfigyelésnek.

További kulcsszavak:

• Prospect Theory
• Probability Weighting Function
• Discounting Theory
• Stohastic Discount Factor
• Rare Disaster

Hivatkozások:

James Andreoni and Charles Sprenger (2012) Risk Preferences Are Not Time Preferences, American Economic Review, 102(7): 3357–3376

 Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

Mi alapján készül a Boldogság-Szenvedés lista?

Vajon milyen tudományos oka lehet, hogy Magyarországon a 4. legnagyobb a szenvedők aránya a világon. A Gallup idei eredményéről sokat lehetett olvasni pár hete, de talán kevésbé derültek ki belőle, hogy mi lehet az oka ennek az eredménynek és mit is jelenthet ez az eredmény pontosan. Önmagában már az is érdekes, hogy miért Bulgária vezeti ezt a listát.A Gallup egy több évtizedes kutatás alapján meghatározott pár olyan szempontot, ami alapján jól fel lehet mérni, hogy egy ember mennyire boldog, mennyire elégedett az életével. Ezek alapján minden országból megkérdeznek egy reprezentatív mintát az ő helyzetükről, ami alapján mindenki kap egy értékelést 1-10. Azokat nevezik szenvedőknek, akik 1-4 osztályzatot kapnak ezen a listán. Tehát ezen emberek aránya alapján állították fel a listát.

Hogyan definiálják a boldogságot?

Fontos és vitatott kérdése minden ilyen kutatásnak a boldogság definíciója. Alapvetően két boldogság mérést különböztetnek meg. Az első, hogy rákérdeznek az embereknél, hogy most ebben a pillanatban hogyan érzi magát. A másik, hogy arra kérdeznek rá, hogy általánosságban mennyire elégedett az életével, mennyire elégedett azzal, amit eddig elért és így tovább. Maga a kutatás egy sokkal összetettebb és precízebb elemzésen alapul, de a kutatási módszertan inkább az elsőbe tartozik. A pontos különbségekről a Nobel díjas közgazdász népszerűsítő stílusú előadását érdemes megnézni (magyar felirattal) amit Facebook oldalunkon már régebben közzétettünk.

Miért szenved több ember Magyarországon, mint polgárháborútól és éhségtől szenvedő országok?

Ezekre a kérdésekre választ kereső kutatások egyik alapgondolata, hogy az emberek saját maguk helyzetét nem önmagukba értékelik, hanem relatív módon (Clark, Frijters & Shields, 2008). Például a jövedelmüket az alapján ítélik meg, hogy mennyire változott az elmúlt években, hogy mennyire jó a környezetéhez képest és, hogyan érzi mennyire jó a hozzá hasonló munkát végzőkhöz képest. Az éhező afrikai nem érzi rossznak a helyzetét, aki sose látott mást, aki jobban élt volna. Az is kimutatható, hogy az országok között is kimutatható az a hatás, hogy egymáshoz mérik egymást és a javulásukat.

Leegyszerűsítve, ha egy ember személyes és országos szinten azt érzi, hogy másoknak jobb, akkor ő rosszul fogja érezni magát az abszolút jólététől szinte függetlenül.

Kihez hasonlítjuk magunkat?

Ha elfogadjuk ezt a gondolatmenetet, akkor a legfontosabb kérdés, hogy kihez hasonlítjuk magunkat. Ez egy izgalmas szociológiai kérdés, amihez nincs pontos kutatás az ismeretünkben, de könnyen feltételezhetjük, hogy hagyományosan Németország és Ausztria az egyik mérce, míg napjainkban az Európai Unió és annak fejlettebb, gazdagabb országai. Ez alapján azt kérdezzük magunktól, hogy az én magyar fizetésem miért kisebb, mint EU-s (német, osztrák, dán,angol...) társaimé. Ezt tovább rontja, hogy az elmúlt évtizedben nem volt érezhető folyamatos javulás és az a tény, hogy az elmúlt években egyre inkább nőttek a társadalmi különbségek is.

De akkor ez másokra igaz?

Ezt a gondolatmenetet alá támasztani látszik az a tény, hogy hasonló helyzetű EU-s országok szintén előkelő helyen szerepelnek ezen a listán. Bulgária egyenes az első, míg Románia is a 15. helyet kapta. Szintén ez az elmélet magyarázhatja, miért voltak "boldogabbak" az emberek, amíg a keleti országokhoz hasonlítottuk inkább a helyzetünket.

További kulcsszavak:

• Relative income
• Happiness and Utility
• Easterlin Paradox
• Gallup Well-Being Index

Hivatkozások:

Clark, Frijters, Shields (2008), Relative Income, Happiness, and Utility: An Explanation for the Easterlin Paradox and Other Puzzles, Journal of Economic Literature.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

A közgazdasági kísérleteknek két nagy csoportja van: a gazdaságpszichológia (Economic Psychology) és a kísérleti közgazdaságtan (Experimental Economics). Az első inkább a pszichológusokra jellemző, míg a második a közgazdászokra. Az alapvető különbség egyetlen egyszerű dologban megfogható. A kísérleti közgazdaságtan csak olyan kísérletek hajlandó elfogadni, amelynek a döntései valós következménnyel (például pénzzel) motiválva vannak. Ezzel szemben egy jól megszerkesztett hipotetikus játék vagy kérdőív elfogadható lehet a gazdaságpszichológia számára. 

A pénzügyi motiválás mellett szól, hogy egyébként az emberek nem fogják komolyan venni a kérdéseket, viszont ez meglepő módon ritkán igaz. Számos hipotetikus kísérletet és kérdőívet hasonlóan komolyan vesznek, mint kisebb nagyobb pénzügyileg motivált kísérletet. Ráadásul sok esetben szinte lehetetlen megfelelően motiválni pénzügyileg az embereket ésszerű technikai feltételek és költségek mellett.

Néhány héttel ezelőtt feltettünk egy hipotetikus kérdésekből álló online kérdőívet. Sok szempontból vitatható volt a módszer, de valójában ez egy nemzetközi kutatás előzetes próbája volt. Az "eredeti" kutatás pénzügyileg motivált kontrollált laborban történik.

Nézzük is milyen hibák jelentkezhetnek és jelentkeztek. A kutatás konkrét előzetes eredményeit a következő posztban közöljük.

Első probléma, főleg a hipotetikus kérdéseknél, hogy nem a valódi válaszukat írják az emberek, hanem megpróbálnak megfelelni valamilyen feltételezett helyes vélekedésnek. Például aránytalanul sokan pontosan a várható értéken adnák el a kockázatos szelvényt. Holott számtalan esetben bizonyított, hogy az emberek alapvetően kerülik a kockázatot. De sokan valószínűleg úgy érezték, hogy jobban teljesítenek, ha a matematikai várható értéket adják meg válasznak. Ez a jelenség ("hiba") általában a magasabban képzettekre jellemző.

A második probléma ott lehet, hogy az előzetes eredmények alapján valószínűleg (akár öntudatlanul is) torzítanak a véleményükön a kérdés feltevésének módja miatt. Azt kérdeztük, hogy mennyiért adna el egy adott lottó szelvényt vagy kupont. Viszont ha azt kérdeztük volna, hogy mennyiért lennének hajlandóak megvenni, akkor valószínűleg alacsonyabb összegeket kapunk. Ezen általában a pénzügyileg motiváltság sem mindig segít (azért tud javítani).

Harmadik probléma, hogy online kontrollálatlan körülmények között lehetett kitölteni. Például valaki többször is kitölthette. De probléma volt azzal a kérdéssel is, ahol meg kellett becsülni a várható értékeket és a jelenértékeket. Volt köztük olyan feladat, amit számológép nélkül biztosan nem tudnak az emberek pontosan megadni mégis számtalan pontos eredményt kaptunk. Tehát nem mindenkinek volt ugyanolyan a technikai lehetősége.

Negyedik probléma az volt, hogy az időbeli kérdésekre nagyon kicsik voltak a különbségek és az emberek nagyon sokszor egyszerűen ugyanazt az összeget írták oda több kérdésre is. Önmagában ez nem hiba, de az elemzések jelentőségét erősen megkérdőjelezhetik. Itt is egyértelműen érezhető volt, hogy a hipotetikus jelleg rontott ezen a helyzeten.

Ennek ellenére hasznosak és az elemzés szempontjából fontos információkat lehet kinyerni az adatokból, mivel a kutatás fő kérdése, hogy milyen hasonlóság van az emberek idő és kockázati attitűdjében, így ezek a hibák nem olyan súlyosak, hiszen feltételezhető, hogy mind a két kérdés típusra ugyanúgy hatottak.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

Az élet minden területén jelen van a kockázat, amit alapvetően nem értünk és nem is tudjuk hogyan működik.

Mit tudunk az emberek kockázathoz való viszonyáról?

A legismertebb állítás, hogy kockázatkerülőek vagyunk. Ha lehet akkor kerüljük azt, ami bizonytalan. (Közgazdaságtanban ezt a hasznosságfüggvény konkavitásával jellemzik). Ezt viszont árnyalja már a Prospect Theory (Kilátás elmélet). Mivel úgy tűnik, hogy vesztességben inkább kockázatkedvelők vagyunk. Ezek azok az eredmények, amik szélesebb körben elterjedtek. Viszont a Prospect Theory sem tudja ezt a kérdést ilyen egyszerűen lezárni. Hiszen ez még számos dolgot nem magyarázna meg.

Torzítjuk a valószínűségeket!

Eddig tárgyalt elméleteken felül még az is megfigyelhető, hogy a valószínűségeket is torzítjuk. A nagy valószínűségeket alul becsüljük, míg az alacsonyakat felül.

Példa:

Melyiket választana?

A: 99% valószínűséggel 100 ezer forintot kap
B: biztosan kap 99 ezer forintot

Az emberek többsége a B-t választja, ami egyértelmű kockázatkerülést jelentene.

Most mit választana?

A: 1% valószínűséggel 100 ezer forintot kap
B: biztosan kap ezer forintot

Ebben az esetben a többsége, mar inkább a kockázatosat választana, ami pedig kockázatkedvelést jelentene.

Akkor hogyan értékeljük a valószínűségeket?

Azt lehet elmondani általánosságban, hogy egy újabb S görbe írja le a torzításainkat, aminek lényege, hogy körülbelül 35% felett alul becsüljük a valószínűségeket, míg az alatt felül. Ezért egyszerre szeretjük a lottót és a biztosítást, mivel mind két esetben felülbecsüljük a kis valószínűséget. A pontos leírásért érdemes a kulcsszavak menten tovább olvasni a szakirodalmat.
Viszont, ha kontrollálunk a valószínűségek torzítására, akkor is megmarad a kockázatkerülő magatartásunk (nyereségben), így azt nem kell teljesen elvetni.

De egyáltalán mi kockázatos?

Pontosabban van-e barmi is a világon, amit biztosan tudnánk, hogy az esélye pont 10%. Sokak szerint ilyen nincs, csak a matematika és közgazdasági könyvekbe van. Hiszen sokkal bizonytalanabb a világ annál, hogy pontos valószínűségekkel le tudnánk írni. Ezert inkább homályosságról (ambiguous) lehet beszelni. Amiről tudunk pár információt, de semmiképp sem egy pontos eloszlást vagy kockázatot. Viszont ennek a területnek az eredményei nehezen modellezhetők, ráadásul még ez a fogalom se kezeli azokat az eseményeket, amiről még ötletünk sincs, hogy létezhet.
Például hogyan becsüljük meg annak a valószínűségét, amiről nem is tudjuk, hogy létezhet.

Bár elsőre egyszerűnek tűnhet a kockázat témája, egy biztos, rengeteg nyitott kérdés van még ezen a területen.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak:

• Prospect Theory
• Rank Dependent Utility
• Probability Weighting Function

Hivatkozások:

Kahneman, D., and Tversky, A. (1979) Prospect Theory: An Analysis of Decision Under Risk, Econometrica 47, 263-291.

Miért a pénzért dolgozunk és nem azért, amit vehetünk rajta?

Mindenki ismeri azt az érzést (ha más nem, akkor másokon látta), amikor valaki nem egy konkrét célért dolgozik vagy küzd, hanem csak azért, hogy több pénze legyen. Felmerül a kérdés, hogy tényleg igaz-e, hogy hajlamosak vagyunk önmagáért a pénzért dolgozni.

A pénz illúziója

A pénz illúziója kifejezésen elsősorban azt szokták érteni, hogy az emberek csak nominálisan értékelik a pénzt és nem tudják reál értéken kezelni. Például az emberek többsége inkább örül egy 10%-os fizetés emelésnek 12%-os infláció mellett, mint 1%-os növekedésnek 0% infláció mellett. Nem véletlen, hogy az infláció közkedvelt gazdaságpolitikai eszköz.

De ennél még erősebb és általánosabb a pénz illúziója. Mivel a pénz egy közvetítő szerepet játszik az erőfeszítéseink (munka) és a kívánt eredmény (ház, étel, szórakozás..) között. Ennek a szerepnek a nehezen kezelhetsége miatt, pedig nagyon érdekes ellenmondásokat tud létrehozni az emberi döntésekben (Hsee et al, 2003).

Megkérdezték az embereket, hogy melyiket választanák

• 6 percet dolgoznak és cserébe vanília fagyit kapnak
• 7 percet dolgoznak és cserébe pisztácia fagyit kapnak

Az előzetesen azt is felmérték, hogy a vanília fagyit szeretik inkább az emberek. Ebben az esetben körülbelül 25%-a az embereknek választotta a hosszabb munkát (nagyjából annyian, ahányan a pisztácia fagyit szeretik). Viszont a következő kérdésnél már más volt a helyzet

• 6 percet dolgoznak és cserébe  60 pontot kapnak amiért vehetnek vanília fagyit
• 7 percet dolgoznak és cserébe  100 pontot kapnak amiért vehetnek pisztácia fagyit

Ebben az esetben már körülbelül 50%-a az embereknek választotta a hosszabb munkát anélkül, hogy a pisztácia fagyi népszerűsége nőtt volna.

Tehát egyszerűen azért dolgoztak többet, hogy több pontjuk legyen, ami viszont a konkrét célok közül semmilyen előnyhöz nem juttatták. Ugyanígy működik a pénz, mint közvetítő. Nagyon sok esetben csak azért dolgozunk, hogy "pontokban" többet érjünk el, miközben ez a valódi céljainkat nem segíti. Felmerülhet sok kérdés ennek kapcsán. Például a több pont, jobb minőséget sugalmaz, vagy önmagában a közvetítő szerep okozza ezt a változást. Több kísérletet is végeztek ezek megvizsgálására, de mindig ugyanezt az eredményt kapták.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak:

• Money Illusion
• Medium Maximization
• Pschology of Money

Hivatkozások:

Hsee, C. K., Yu, F., Zhang, J., & Zhang, Y. (2003) Medium Maximization, Journal of Consumer Research, Volume 30.