Miért veszünk biztosítást és lottót is? Miért fektetünk inkább alacsonyabb hozamú kötvényekbe, mint részvényekbe? Miért könnyű és hogyan lehet manipulálni a döntéseket?
Mitől függ a "jólétünk" (jóérzésünk)?
A közgazdaságtan egyik alapvető feltevése, hogy az emberek az abszolút vagyonuk alapján ítélik meg a helyzetüket. Ezzel szemben a Viselkedési Közgazdaságtan leghíresebb cikke (Kahneman & Tversky, 1979) azt állítja, hogy az emberek valójában csak azt érzékelik, hogyan változik meg a helyzetük a referencia ponthoz képest.
Ki a boldogabb?
Egy egyszerű példán keresztül könnyen megérthető a gondolat lényege. Ha Aladárnak a vagyona tavaly 1 milliárd forint volt, míg Bélának 9 milliárd, akkor melyikük lesz boldogabb idén, ha mindkettőjüknek 5 milliárd forint lett a vagyona. A klasszikus alap feltevések mellett ugyanolyan boldognak kellene lenniük, hiszen ugyanakkora a vagyonuk. De a valóságban Béla 4 milliárd forint elvesztése után rosszabbul érezheti magát, mint Aladár aki 4 milliárd forinttal növelni tudta vagyonát. Természetesen ez egy olyan példa, amely jól rámutat a referencia pont intuitív hátterére, de nem az egyetlen lehetséges magyarázat.
Mi a referencia pont?
Amennyire tetszetős az elmélet, annyira nyitott még jó pár kérdés ennek kapcsán. Például mit tekintünk referencia pontnak. A leggyakoribb elmélet szerint a status quo, azaz az aktuális állapot tekinthető referencia pontként. Az előző példa alapján Aladárnak a referencia pontja 1 milliárd forint, míg Bélának 9 milliárd forint.
Viszont más elméletek szerint a referencia pont inkább az emberek várakozásán múlik (Kőszegi & Rabin, 2006). Például Aladár sem lesz annyira boldog, ha tavaly még biztosra vette, hogy mára már az ô vagyona is 9 milliárd forint lesz. Míg Béla lehet elégedett a helyzetével, mert a tavalyi várakozása az volt, hogy mindenét elveszíti.
A modell legbiztosabb pontjai
A modell alkalmazása során a következő megfigyelések és paraméterezések bizonyultak a legstabilabbaknak. Az első állítás, hogy az emberek kockázatkerülőek nyereségben és kockázatkedvelőek veszteségben. A második az, hogy az emberek sokkal érzékenyebb a veszteségekre, mint a nyereségekre. Tehát az az öröm, amit egy adott nyereség okoz kisebb, mint egy ugyanakkora fájdalom.
Egyszerű trükk az emberek befolyásolására.
Legyen a következő döntési helyzet: Egy szigeten vészhelyzet van és a mentő osztagnak egy nehéz döntést kell meghoznia. Vagy megmentenek 500 embert biztosan az 1000-ből vagy 50-50% eséllyel mindenkit megmentenek vagy mindenki meghal. Mit döntene?
Tehát
(A) 500 ember biztosan megmenekül az 1000 emberből
(B) 50% eséllyel mindenki (1000) túléli; 50% eséllyel mindenki meghal
Az emberek többsége a biztos 500 megmenekülőt választja. Viszont, ha a kérdés így hangzik el már más a helyzet:
Egy szigeten vészhelyzet van és a mentő osztagnak egy nehéz döntést kell meghoznia. Vagy biztosan meghal 500 ember az 1000-ből vagy 50-50% eséllyel mindenkit megmentenek vagy mindenki meghal. Mit döntene?
(A) 500 ember biztosan meghal az 1000 emberből
(B) 50% eséllyel mindenki (1000) túléli; 50% eséllyel mindenki meghal
Itt már inkább kockáztatnának.
Miért?
Mivel az első esetben "nyereség" volt a megmentett élet, addig a második esetben már veszteség volt az elvesztett élet. Tehát első esetben inkább a biztosat választjuk, míg a másodikban kockáztatunk.
Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.
További kulcsszavak:
- Myopic loss aversion
- Prospect theory
- Cumulative propect theory
- Loss aversion
- Reference dependence
Hivatkozások:
Kahneman, D., and Tversky, A. (1979) Prospect Theory: An Analysis of Decision Under Risk, Econometrica 47, 263-291.
Kőszegi, B., and Rabin, M. (2006) A Model of Reference-Dependent Preferences, Quarterly Journal of Economics 121, 1133-1165.