Viselkedési Közgazdaságtan

Modern pénzügyek alapja, hogy a tőzsde, nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján, nem előrejelezhető. De ez nem igaz. A statisztikai megfigyelések alapján két lényeges megfigyelést tettek a tőzsdei árfolyamok kapcsán.

1. Az árfolyamok alulreagálják a kiugró híreket rövid távon (Chan, Jegadeesh & Lakonishok, 1997)
2. 3-5 éves távlatban túlzott elmozdulások figyelhetők meg a nagyon sikeres és a nagyon sikertelen értékpapírok kapcsán. (DeBondt & Thaler,1985)

Fokozatosan épül be a hír

Az első állítás szerint, ha pozitív hír érkezik, akkor az árfolyam megemelkedik, de az elkövetkezendő időszakban (6-12 hónap) még mindig tovább fog emelkedni. Tehát nem egyből épül be a hír az árba, hanem fokozatosan. Ez, pedig azt jelenti, hogy ha megjelenik egy pozitív hír, akkor érdemes még vásárolni belőle, mivel tovább fog növekedni. Ugyanez igaz a negatív hírekre. Tehát idővel fokozatosan tovább csökken az árfolyam a hír után.

Mi számít pozitív hírnek?

A tőzsdén nem olyan egyszerű meghatározni mi a jó és mi a rossz hír. Ezért több módszerrel is megvizsgálták. A jó hír például lehet meglepően jó jelentés az elemzői várakozáshoz képest, megugró árfolyam vagy jó jelentés a múlthoz képest. Mindegyikkel ugyanúgy megjelent ez az összefüggés.

Túlzott reakció?

A második állítás kapcsán DeBondt és Thaler (1985) tanulmánya a leghíresebb. Ezek alapján, ha vesszük az elmúlt 5 év legjobban és legrosszabbul teljesítő részvényeit, akkor összehasonlítva őket azt kapjuk, hogy a múltban rosszul teljesítők szisztematikusan jobb eredményt értek el a jól teljesítőkkel szemben. Tehát azt lehet megfigyelni, hogy azok a részvények, amik folyamatosan jól teljesítenek szisztematikusan korrigálnak adott időn belül.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak:

• Underreaction, Overreaction
• Momentum in prices
• Investor sentiment

Hivatkozások:

Chan, L., Jegadeesh, N., and Lakonishok, J. (1997) Momentum strategies. Journal of Finance 51, 1681-1713.

DeBondt, Werner F. M., and Richard H. Thaler, 1985, Does the stock market overreact? Journal of Finance 40, 793–808.

Ha valaki tőzsdei kereskedésből akar megélni, akkor ezzel a problémával nap mint nap találkozni fog.

A szabály egyszerűnek tűnik

Ha az árfolyam számodra kedvezőtlenül alakul, akkor még kis veszteséggel zárd le a pozíciódat, míg, ha a nyereségessé válsz, akkor várj ki sokáig. Amilyen egyeszerűnek hangzik, annyira nehéz megvalósítani a gyakorlatban. De miért?

Az a pénz, amit ma nem veszítesz el ugyanannyit ér, amit holnap megnyersz.

Valamiért nehéz elfogadnunk ezt az állítást. Nehéz megmondani miért, de pontosan ezt a jelenséget írja le a Propect Theory (Kahneman & Tversky, 1979), amiről már írtunk. Nyereségben kockázatkerülőek vagyunk, azaz már a kis nyereséget is gyorsan realizálnánk, míg veszteségben kockázatkedvelőek leszünk, azaz kivárunk a kockázatos árfolyam mozgásban. Ez az egyszerű összefüggés olyan erős bennünk, hogy szinte lehetetlen rajta felülkerekedni, hiába ismert már régóta. Ezért nehéz betartani a kereskedés egyszerű szabályait.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak:

• Prospect Theory
• Loss aversion
• Disposition effect

Hivatkozások:

Kahneman, D., and Tversky, A. (1979) Prospect Theory: An Analysis of Decision Under Risk, Econometrica 47, 263-291.

Miért veszünk biztosítást és lottót is? Miért fektetünk inkább alacsonyabb hozamú kötvényekbe, mint részvényekbe? Miért könnyű és hogyan lehet manipulálni a döntéseket?

Mitől függ a "jólétünk" (jóérzésünk)?

A közgazdaságtan egyik alapvető feltevése, hogy az emberek az abszolút vagyonuk alapján ítélik meg a helyzetüket. Ezzel szemben a Viselkedési Közgazdaságtan leghíresebb cikke (Kahneman & Tversky, 1979) azt állítja, hogy az emberek valójában csak azt érzékelik, hogyan változik meg a helyzetük a referencia ponthoz képest.

Ki a boldogabb?

Egy egyszerű példán keresztül könnyen megérthető a gondolat lényege. Ha Aladárnak a vagyona tavaly 1 milliárd forint volt, míg Bélának 9 milliárd, akkor melyikük lesz boldogabb idén, ha mindkettőjüknek 5 milliárd forint lett a vagyona. A klasszikus alap feltevések mellett ugyanolyan boldognak kellene lenniük, hiszen ugyanakkora a vagyonuk. De a valóságban Béla 4 milliárd forint elvesztése után rosszabbul érezheti magát, mint Aladár aki 4 milliárd forinttal növelni tudta vagyonát. Természetesen ez egy olyan példa, amely jól rámutat a referencia pont intuitív hátterére, de nem az egyetlen lehetséges magyarázat.

Mi a referencia pont?

Amennyire tetszetős az elmélet, annyira nyitott még jó pár kérdés ennek kapcsán. Például mit tekintünk referencia pontnak. A leggyakoribb elmélet szerint a status quo, azaz az aktuális állapot tekinthető referencia pontként. Az előző példa alapján Aladárnak a referencia pontja 1 milliárd forint, míg Bélának 9 milliárd forint.

Viszont más elméletek szerint a referencia pont inkább az emberek várakozásán múlik (Kőszegi & Rabin, 2006). Például Aladár sem lesz annyira boldog, ha tavaly még biztosra vette, hogy mára már az ô vagyona is 9 milliárd forint lesz. Míg Béla lehet elégedett a helyzetével, mert a tavalyi várakozása az volt, hogy mindenét elveszíti.

A modell legbiztosabb pontjai

A modell alkalmazása során a következő megfigyelések és paraméterezések bizonyultak a legstabilabbaknak. Az első állítás, hogy az emberek kockázatkerülőek nyereségben és kockázatkedvelőek veszteségben. A második az, hogy az emberek sokkal érzékenyebb a veszteségekre, mint a nyereségekre. Tehát az az öröm, amit egy adott nyereség okoz kisebb, mint egy ugyanakkora fájdalom.

Egyszerű trükk az emberek befolyásolására.

Legyen a következő döntési helyzet: Egy szigeten vészhelyzet van és a mentő osztagnak egy nehéz döntést kell meghoznia. Vagy megmentenek 500 embert biztosan az 1000-ből vagy 50-50% eséllyel mindenkit megmentenek vagy mindenki meghal. Mit döntene?

Tehát

(A) 500 ember biztosan megmenekül az 1000 emberből
(B) 50% eséllyel mindenki (1000) túléli; 50% eséllyel mindenki meghal

Az emberek többsége a biztos 500 megmenekülőt választja. Viszont, ha a kérdés így hangzik el már más a helyzet:

Egy szigeten vészhelyzet van és a mentő osztagnak egy nehéz döntést kell meghoznia. Vagy biztosan meghal 500 ember az 1000-ből vagy 50-50% eséllyel mindenkit megmentenek vagy mindenki meghal. Mit döntene?

(A) 500 ember biztosan meghal az 1000 emberből
(B) 50% eséllyel mindenki (1000) túléli; 50% eséllyel mindenki meghal

Itt már inkább kockáztatnának.

Miért?

Mivel az első esetben "nyereség" volt a megmentett élet, addig a második esetben már veszteség volt az elvesztett élet. Tehát első esetben inkább a biztosat választjuk, míg a másodikban kockáztatunk.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak:

• Myopic loss aversion
• Prospect theory
• Cumulative propect theory
• Loss aversion
• Reference dependence

Hivatkozások:

Kahneman, D., and Tversky, A. (1979) Prospect Theory: An Analysis of Decision Under Risk, Econometrica 47, 263-291.

Kőszegi, B., and Rabin, M. (2006) A Model of Reference-Dependent Preferences, Quarterly Journal of Economics 121, 1133-1165.

A diktátor játékok lényege, hogy az egyik fél teljesen kiszolgáltatott a másiknak. Ilyenkor csak az a kérdés, hogy ki mennyire él vissza a hatalmával.

A viselkedési közgazdaságtan régóta vizsgálja a diktátor játékokban megfigyelhető jelenségeket, mivel ezek teljesen ellentmondannak a közgazdaságtanban szokásos önző és racionális döntéshozó képének.

Diktátor játék (Dictator Game)

A játék legismertebb és legegyszerűbb formája amikor két játékos közül az egyiket kinevezik "Ajánlattevőnek", míg a másikat "Válaszadónak". Majd egyszerűen az "Ajánlattevő" (Diktátor) eldönti, hogy a kettőjüknek közösen adott összeget hogyan osztja el maguk között. A másik félnek ebben az esetben semmilyen döntése nincsen, egyszerűen az történik, amit az "Ajánlattevő" (Diktátor) mond. (A játék további vizsgálatánál már a "Válaszadónak" is van ráhatása az eseményeknek, ilyen például az ultimátum játék)

Diktátor játék eredménye

A racionális és önző döntéshozónak egyszerűen mindent meg kellene tartania magának. A teljes összeget saját magának kellene ítélnie és a párjának nem adni semmit, hiszen úgyse tudja befolyásolni a döntést. (Fontos, hogy mindig anonimek a játékok és nem is látják egymást a játékosok, hogy ez ne befolyásolja őket.)

Ezzel szemben az emberek az 50%-nál többet tartanak meg maguknak, de lényegesen kevesebbet mint a teljes összeg. Sok felvetés született arról, hogy miért van ez. De a legtöbben arra vezetik vissza, hogy van bennünk egy olyan érzés, ami nem szereti, ha valami nem korrektül történik. És valahol a teljesen korrekt és az önző viselkedés között hozzuk meg a döntéseinket. De egyből felmerül a kérdés, hogy mi alapján határozzuk meg, hogy mi a korrekt, hiszen szinte minden döntés mellett lehet érveket felhozni. Például lehet azt, mondani, hogy a véletlen döntött arról, ki tehet ajánlatot, így ha megtartok minden pénzt magamnak az jogos, hiszen a másik is ezt tenné. Így várható értékben ugyanazt kapjuk. De természetesen érvelhetünk amellett is, hogy ha mindenki mindig korrektül osztja el a pénzt akkor az a legegyszerűbb és legigazságosabb is.

Közgazdasági szempontból most nem arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a helyes döntés egy ilyen helyzetben, hanem arra, hogyan tudnák modellezni azt, ami alapján végül az emberek döntenek.

Diktátor játék modellje

Konow (2000) modellje alapján a játékos döntését három dolog befolyásolja, ahol azt határozza meg a játékos, hogy mennyit tart fair összegnek és azt, hogy végülis mennyit tart meg magának. (Ez nem szükségszerűen azonos érték, sőt)

1. A pénz hasznossága: Minél több pénzt tart meg magának annál jobb a helyzete
2. Az inkorrekt viselkedés rossz érzése. Tehát minél inkább többet kér, mint amennyit ő fairnek gondolna az adott helyzetben annál rosszabbul érzi magát. (ez ellensúlyozhatja a pénz pozitív hasznát)
3. A kognitív disszonancia rossz érzése. Miszerint minél inkább mást gondol (mondd) fairnek, mint amit akkor mondana, ha nem lenne pénzügyileg érintett. Tehát van egy olyan negatív érzése is, hogy megmagyarázza saját magának, hogy most miért tart fairnek egy magasabb értéket.

Ez a három hatás összessége határozza meg, hogy egy-egy döntéshozó végül mennyit ítél saját magának a modell szerint.

De mennyit is tartunk igazságosnak?!

A modell és az elvégzett kísérletek alapján ezt a kérdést több szinten is meg tudjuk vizsgálni

1. Ha külső megfigyelőként döntünk, tehát anyagilag nem vagyunk érdekeltek sem érzelmileg, akkor azt tarjuk jogosnak, hogy olyan arányban legyen elosztva a pénz, amilyen arányban hozzájárultak a felek. Ha csak a részvétel alapján kapták a pénzt, akkor fele-fele lenne jogos, ha viszont valamilyen munka alpján gyűjtötték össze a közös pénzt, akkor az elvégzett munka mennyisége alapján lenne a jogos elosztás az emberek szerint (nem az összegyűjtött pénz alapján)
2. Viszont, ha mint "Diktátor" kell döntenie, akkor módosul az igazságos elosztásról alkotott képe és már úgy érzi, hogy a "Diktátornak" több jár.
3. Ráadásul, ha "Diktátorként" dönt, akkor az igazságosnak vélt elosztáshoz képest is többségében magasabb összeget tart meg magának.

Tehát nagyon érdekes ahogyan az emberek véleménye változik az igazságos elosztásról. Alapvetően azt gondolják, hogy a megtett munka alapján kellene szét osztani a javadalmakat, majd amikor érdekeltté válnak a döntésben, akkor már azt tartják igazságosnak, ha többet megtart magának a döntéshozó és valójában még ehhez képest is többet tartanak meg. Ha mindneki ugyanannyit dolgozott, akkor alapvetően az 50-50%-t tartanák igazságosnak. Ha viszont már érdekeltek, akkor átlagosan az 56%-t tartják az emberek igazságosnak, míg átlagosan 64%-t kérik a pénznek. Jól látható, hogy összességében messze nem a teljes összeget kérik átlagosan az emberek még így sem.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak:

1. Ultimátum játék (Ultimatum Game)
2. Model of Fairness
3. Kognitív disszonancia
4. Double Dictator Game

Hivatkozások:

James Konow (2000) Fair Shares: Accountability and Cognitive Dissonance in Allocation Decisions, American Economic Review, vol. 90, no. 4, 1072-1091

Hogyan golfozik és, hogy milyen díjat nyert, de a külső és a szerencse is sokat számít. Legalábbis ezt mutatják az amerikai cégek kapcsán végzet kutatások.

Jacquart és Armstrong (2013) az amerikai top menedzserek fizetésére vonatkozó kutatásokat összegezte, hogy megvizsgálja milyen lehet a hatékony kiválasztási rendszer. Egyre hangsúlyosabb kérdés ez, mivel az amerikai top menedzserek medián (medián a sorba rendezett adatok közül a középső) fizetése 110-szer volt nagyobb az átlag fizetésnél 2005-ben. Míg harminc év azelőtt csak 30-szorosa volt az átlag fizetésnek.

Hogyan golfozik?

Jack Welch a General Electric első embere például a vezetők golf tudásában látta a sikeresség kulcsát. A vizsgálatok alapján (Kolev & Hogarth, 2010) tényleg van összefüggés. A legnagyobb cégeket vizsgálva azt találták, hogy a golfozó top menedzserek átlagosan többet kerestek, mint a nem golfozó társaik. Sőt, a golf képességgel arányosan magasabb fizetést kaptak a jól golfozó top menedzserek. Viszont a cég teljesítménye szignifikánsan rosszabb volt a jó golfozók esetén.

Nyert már díjat?

Ha valamelyik neves gazdasági újság megválasztja az év menedzserének vagy vezetőjének az illetőt, akkor átlagosan 44%-kal nőtt a fizetése, míg másoké nem változott. Viszont a cég teljesítménye a díj utáni három évben lényegesen alulmúlta azoknak a cégeknek a teljesítményét, akiket olyan menedzser vezetett, aki nem nyert díjat. (Malmendier & Tate, 2009)

Szépség és szerencse?

A kutatások azt mutatják, hogy a megnyerőbb külsővel rendelkezők átlagosan magasabb bért is kapnak kevésbé megnyerő vetélytársaikhoz képest (Hamermesh & Biddle, 1994). Ráadásul sok esetben a fizetéseket külső körülmények határozzák meg és nem a vezető valódi teljesítménye. Ilyen lehet egy szerencsés gazdasági időszak vagy egy éppen szerencsés gazdasági szektor (Bertrand & Mullainathan, 2001).

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak

1. Beauty premium
2. Expert forecasting
3. Detrimental effects of reward

Hivatkozások:

Jacquart, P., and Armstrong, J., S.,(2013) Are Top Executives Paid Enough? An Evidence-Based Review. Available at SSRN: http://ssrn.com/abstract=2207600 or http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.2207600

Bertrand M., and Mullainathan S. (2001) Are CEOs rewarded for luck? The ones without principals are. Quarterly Journal of Economics 116(3) 901-932.

Hamermesh D.S., and  Biddle, J., E. (1994) Beauty and the Labor-Market. American Economic Review 84(5) 1174-1194.

Kolev G.I., and Hogarth R., M. (2010) Illusory correlation in the remuneration of Chief Executive Officers: It pays to play golf, and well. SSRN eLibrary. doi: 10.2139/ssrn.1374239.

Malmendier U., G., and Tate G. (2009) Superstar CEOs. Quarterly Journal of Economics 124(4) 1593-1638.

A gyakoribb szex okozta boldogság 50 000 dolláros fizetésemelésnek felelt meg.A közgazdaság központi kérdése a jólét, amit viszont "meglepően" nem csak a pénz mozgat.

De először nézzük meg miből is indult ki a kutatás. Azt találták, hogy, ha a nőket arról kérdezték, hogy mi okozza nekik a legnagyobb boldogságot és mi rontja el leginkább a boldogságukat, akkor az elsőre a szex, míg a másodikra a munkába tartó utazás volt a válasz (19 fős listából választhattak) (Kahneman et al, 2004). Később ennek hatására a jövedelem és a szexuális aktivitás boldogságra gyakorolt hatását vizsgálták 16000 fős mintán Amerikában (Blanchflower & Oswald, 2004). 

A kutatás alapján azt vizsgálták, hogy a boldogságot milyen együtthatók befolyásolják pozitívan vagy negatívan. Ez alapján a következő összefüggésekre jutottak:

1. Szexuális aktivitás pozitívan befolyásolja a boldogságot nemtől és kortól függetlenül.
2. A magasan iskolázott embereknél a szex hatása aránytalanul magas a boldogságra.
3. A boldogság maximalizáló szexuális partnerek száma az elmúlt egy évre: 1. Tehát a boldogság szempontjából ideális esetben mindig ugyanazzal a partnerrel van együtt az ember.
4. A házasságban élő emberek a legboldogabbak (egyedülálló, elvált, özvegyhez,... képest).
5. A magasan iskolázott nőknek kevesebb szexuális partnerük volt.
6. A jövedelemnek nincs egyértelmű hatása. Magasabb jövedelem nem jelent sem több szexuális partnert sem több szexet.
7. Az amerikai társadalom 7%-a mondta, hogy legalább heti 4 alkalommal szeretkezik.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További kulcsszavak

1. Happiness/Welfare
2. Sexual economy

Hivatkozások:

Blanchflower, D., G., & Oswald, A., J. (2004) Money, Sex and Happiness: An Empirical Study. The Scandinavian Journal of Economics, Vol. 106(3), pp. 393-415. 

Kahneman, D., Krueger, A., Schkade, D., Schwarz, N., and Stone, A. (2004), Toward National
Wellbeing Accounts, American Economic Review, Papers and Proceedings 94, 429–434.

Az alkalmazott is motiváltabban és jobban dolgozik, ha nem fizetik meg. Bármilyen meglepő számos tény támasztja ezt alá.

Arról már írtunk, hogy hajlamosak vagyunk a fizetésünkből is engedni csak azért, hogy azt érezhessük, hogy növekedni fog a jövőben. (Loewenstein & Sicherman, 1991). Így érdemes alacsony fizetést adni, mert az később könnyebb növelni.

Azért sem érdemes túl nagy fizetést adni, mivel kísérletekben azt találták, hogy a magasabb fizetéssel arányosan kisebb a teljesítmény (Ariely et al, 2009). Ez alól egyetlen kivétel van, amikor mechanikus, monoton munkáról van szó. Ebben az esetben a magasabb fizetés nagyobb motivációt és így nagyobb teljesítményt jelent. Viszont azokban a munkákban, amikben örömüket lelik a dolgozók és látják az értelmét lényegesen kisebb fizetséget kérnek, mint ahol a feladat értelmetlennek tűnik, bármennyire is kreatív (Ariely et al, 2008). Még rengeteg vizsgálat készült arról, hogy a pénzügyi motiválás mennyire nem hatékony sok estben (Beilock & Carr, 2005), de ezen kutatások legfontosabb üzenete, hogy kifejezetten a kreatív, magas szellemi munka esetén nem túl erős motiváló tényező a fizetés önmagában. Mivel a pénzügyi motiválás nem hat a munka minőségére viszont pozitívan hat annak mennyiségére (Jenkins et al, 1998).

A kísérletek mellett az életből vett megfigyelések is abba az irányba mutatnak, hogy például a top menedzserek esetén a túlzott fizetés hátrányosan érintheti magát a céget, mivel egy nagyon magas bónusz elvonhatja az emberek figyelmét a munkáról vagy megnőhet a csalásra való hajlandóság. Például az opcióban való fizetést sokáig pozitív megoldásként tartották számon, amíg Lie (2005) nem vizsgálta meg az opciók kifizetését és a részvények mozgását. Ebben azt találta, hogy a részvényárfolyamok gyakran úgy alakultak, hogy ez a menedzserek opcióinak kedvezzenek (ez az amerikai felügyeletet is érdekelte később).

A kutatások még arra is rámutattak, hogy sokkal nyitottabban és motiváltabban dolgozunk olyan munkákon, amiért nem kapunk fizetést.

Összességében nem állítjuk, hogy kisebb fizetéssel jobb eredményt lehet mindig elérni. De a kutatásokból jól kirajzolódik az a minta, hogy a fizetés mellett milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, hogy valójában jó eredményt érjenek el az alkalmazottak.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

További Kulcsszavak

1. Preference for improvement
2. Psychology of Money
3. IKEA effect
4. Bonus scheme
5. Intrinsic moitvation
6. Extrinsic motivation

Hivatkozások:

Ariely, D., Kamenica, E. and Prelec, D. (2008). Man’s Search for Meaning: The Case of Legos. Journal of Economic Behavior and Organization, 67, 671-677.

Ariely, D., Gneezy, U., Loewenstein, G., and Mazar, N. (2009). Large Stakes and Big Mistakes. Review of Economic Studies, 76, 451-469.

Beilock, S. L. and Carr, T. H. (2005). When High-powered People Fail: Working Memory and “Choking Under Pressure” in Math. Psychological Science, 16(2), 101-105.

Jenkins G.D., Mitra, A., Gupta, N., and  Shaw, J., D. (1998) Are financial incentives related to performance? A meta-analytic review of empirical research. Journal of Applied Psychology 83(5) 777-787.

Lie, E. (2005) On the timing of CEO stock option awards. Management Science (51) 802-812.

Loewenstein, G. and Sicherman, N. (1991) Do Workers Prefer Increasing Wage Profiles? Journal of Labor Economics, Vol. 9, No. 1, pp. 67-84

Két azonos összeg közül azt választjuk, amelyiket hamarabb kapjuk meg, "elvileg". Ha fizetni kell, akkor pedig, amelyiket kesőbb kell fizetni. Ez a logika alapvetően határozza meg a közgazdasági gondolkodást, hiszen emiatt kérünk kamatot egy előnytelenebb időpontért (Samuelson, 1937). Azt is láttuk, hogy hajlamosak vagyunk akár túlértékelni is a jelenbeli értékeket és túlságosan nagy hozamokat követelünk meg a jövőbeliektől. 

Ezzel szemben számos helyzetben mi magunk kérünk alacsony vagy kifejezetten negatív kamatot, még akkor is, ha kaphatnánk jó kamatozást is.

A leghíresebb példa a fizetések kapcsán merült fel (Loewenstein & Sicherman, 1991). Azt kérdezték meg emberektől, hogy ha lenne egy olyan projekt jellegű munka, ami hat évig tart akkor a felsorolt 7 lehetőség közül melyik fizetési pályát választanák. Minden fizetés nominálisan (amit készhez kapnak) átlagosan évi 25 000 dollár volt. De az egyik esetben csökkenő volt ez az összeg, tehát az első évben magasabb fizetése lenne majd folyamatosan csökken. Másik esetben egyenletesen minden évben 25 000 dollárt kapnának és a maradék esetekben különböző mértékben, de mindig növekvő fizetést kapnának.

Az emberek többsége valamelyik növekvő fizetést választotta. Pedig ez negatív kamatot jelent, hiszen, ha az elején kapnak nagyobb fizetést azt még mindig befektethetik vagy bárhogyan felhasználhatják. Fontos, hogy a kutatásban kifejtettek számos részletet, mint például, hogy a projekt utáni időszakot nem befolyásolja, hogy mit választottak ...

A fizetéseken kívül például megjelenik ugyanez a hatás a negatív eseményeknél is, mint a fájdalom eltűrése. Ráadásul a fizetésnél még mondhatjuk, hogy hipotetikus kérdésre nagyon más a válasz mint, ha valóban megtörténik. Viszont ebben az esetben az embereket különböző intenzitású fájdalmaknak tették ki, majd megkérdezték, hogy melyiket akarja újra végig csinálni (nem mondhatja, hogy egyiket sem) (Kahneman et al., 1993;Ariely, 1998). Az emberek többsége a nagyobb, de folyamatosan javuló fájdalmat választotta.

Ezekből is jól látható, hogy annak érdekében, hogy egy pozitív trendet éljünk meg hajlandóak vagyunk negatív kamatot elfogadni/kérni. De az az érdekes helyzet, hogy még olyan helyzetben is hajlandóak vagyunk negatív kamatot elfogadni, amikor semmilyen trend nincs jelen, hiszen nem egy sorozatos értékrő van szó. Hardisty és szerző társai (2012) azt találták, hogy kisebb kifizetések esetén, inkább azonnal rendezzük a "tartozást" még akkor is, ha később egy kisebb összeget kellene fizetnünk.

Összességében jól látható, hogy számos esetben hajlandóak vagyunk negatív kamatot nem egyszerűen elfogadni, hanem kifejezetten kérni. Ezáltal számos esetben, ha megfelelően tálalják elénk a döntési helyzetet még mi kérjük, hogy negatív kamatot fizethessünk.

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot még több érdekességért a Facebookon.

 További Kulcsszavak

1. Preference for Improvement
2. Preference for spread
3. Present bias
4. Magnitude effect
5. Gain-loss asymmetry

Hivatkozások

Ariely, D. (1998) Combining Experience over Time. Journal of Behavioral Decision making, Vol. 11, 19-45

Hardisty, D., J., Appelt, K., C. and Weber, E., U. (2012) Good or Bad, We Want it Now: Fixed-cost Present Bias for Gains and Losses Explains Magnitude Asymmetries in Intertemporal Choice. Journal of Behavioral Decision Making.

Kahneman, D., Fredrickson, B., L., Schreiber, C., A. and Redelmeier, D., A. (1993) When More Pain Is Preferred to Less: Adding a Better End. Pschological Science, Vol. 4(6), pp. 401-405

Loewenstein, G. and Sicherman, N. (1991) Do Workers Prefer Increasing Wage Profiles? Journal of Labor Economics, Vol. 9, No. 1, pp. 67-84

Samuelson, P., A. (1937) Note on Measurement of Utility. The Review of economic Studies, Vol. 4, pp. 155-161

A TV műsorokból jól ismert helyzetben kell döntenünk: 3 ajtó közül az egyik mögött ott van a főnyeremény, míg a másik kettő mögött nincs semmi. Első lépésben a játékos kiválasztja a legszimpatikusabb ajtót majd a műsorvezető a hangulat fokozásképpen a maradék két ajtó közül kinyitja az egyiket, hogy megmutassa, hogy nem ott volt a főnyeremény. Ezek után megkérdezi, hogy továbbra is az elsőre kiválasztott ajtóban bízik vagy inkább váltana a másik még ki nem nyitott ajtóra.

Ön ilyenkor mit tenne?

Az emberek többsége maradt az elsőre kiválasztott ajtó mellett. Habár a helyes válasz, hogy érdemes váltani! Még hozzá kétszer nagyobb eséllyel nyer, ha vált! De miért van ez így? Egyszerűen azt lehetne mondani, hogy annak az esélye, hogy elsőre a jót választjuk 1/3, míg annak, hogy valamelyik másik mögött van a főnyeremény 2/3. Ezért amikor váltunk, akkor 2/3 valószínűséggel nyerünk. A magyarázatra nem is szánunk több időt mivel ez annyira ellentmond az emberek által logikusnak tartottnak, hogy inkább ajánlunk pár helyet, ahol érdemes részletesebb elemzéseknek is utána olvasni. 

Ezt a problémát Monty Hall paradoxonnak (Selvin, 1975) szokás hívni az amerikai műsorvezető után (Magyarországon zsákbamacska néven futott az ennek megfelelő TV műsor).

Maga a megoldás annyira meglepő, hogy számtalan kritika érte és mind a mai napig vitatott. A probléma és annak megoldásának publikálása után is rengetegen nem fogadták el a megoldást (Tierney, 1991). Akit érdekel a téma annak ajánljuk, hogy gondolja végig, mi történik N ajtó esetén, amikor egyenként nyitják ki a nem nyertes ajtókat és minden egyes alkalommal válthat. Vagy érdekes lehet még, hogy az "áll az alku" című műsorban hasonló stratégiát érdemes-e folytatni.

Viszont számunkra leginkább az az érdekes, hogy az emberek miért ragaszkodnak az elsőre kiválasztott ajtóhoz. Ráadásul még akkor is, ha már tudják a megoldást. Erre szintén magyarázat lehet a Default Bias (Samuelson & Zeckhauser, 1988), amely szerint, ha van egy alapértelmezett helyzet, akkor azon már nagyon nehezen változtatunk, főleg egy olyan felfokozott helyzetben, mint egy országos TV műsor. Tehát megint azt látjuk, hogy a döntéseinket olyan szempontok befolyásolják mint, hogy mi volt az alapértelmezett döntés (Default Bias) és ezen belül, hogy mennyire bonyolult és felfokozott az a helyzet, ami kapcsán változtatnunk kellene ezen.

További Kulcsszavak:

1. Default Bias
2. Status Quo Bias
3. Monty Hall Problem
4. Endowment Effect
5. Bertrand Box Paradox
6. Three Prisoners Problem

Hivatkozások:

Selvin, S. (1975). A problem in probability (letter to the editor). American Statistician 29 (1): 67

Samuelson, W. and R. Zeckhauser (1988) Status quo bias in decision making. Journal of Risk and Uncertainty, 1, pp. 7–59

Tierney, J. (1991). Behind Monty Hall's Doors: Puzzle, Debate and Answer? The New York Times

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot Facebookon.

Pszichológusok arra voltak kíváncsiak, hogy a lehetôségek száma, hogyan hat a döntéseinkre (Iyengar & Lepper, 2000). Az egyik esetben csak hat féle lekvárt helyeztek el egy boltban, míg a másodikban 24-et. Azt nézték, hogy

1. melyik esetben mennek oda többen a lekvárokhoz?
2. melyik esetben próbálnak ki több lekvárt (ingyenes próba)?
3. és a legfontosabb melyik esetben vásárolnak inkább?

A döntésük hátteréhez érdemes átgondolnunk újra, hogy mi is volt a default effect (alapértelmezett hatás). Hajlamosak vagyunk a már meglévô döntést megtartani. Ez figyelhetô meg a donor felajálásoknál is vagy, amikor egy döntés meghozatala után már nem akarunk azon változtatni még, ha nagy valószínûséggel az jobb is lenne. A komplexitás az egyik olyan faktor, ami erôsíti a default effect-t. Minél komplexebb egy probléma annál inkább az eredeti, alapértelmezett döntésnél maradunk.  A donor felajánlás kapcsán talán túl triviálisnak tûnhet a megoldás, de sok más esetben megdöbbentô következményei is lehetnek ennek az egyszerû összefüggésnek. Most nézzük ennek fényében mit is találtak a lekvár kérdésében.

1. Az emberek oda mentek inkább ahol többféle lekvár volt
2. Körülbelül ugyanannyi lekvárt kóstoltak meg mindkét esetben
3. Egy nagyságrenddel többen vásároltak, ha csak kevesebb lekvár volt (30%-3%)

Több magyarazát is van, hogy miért a kevesebb lekvár esetében vesszünk inkább lekvárt (kevésbé érezzük, hogy rosszul választhatunk...), de megközelíthetjük a default effect irányából is. Amikor a vevô elment vásárolni feltehetôen nem tervezte, hogy lekvárt is vesz (ha tervezte akkor mindkét esetben valószínûleg venne). Ezért az alapértelmezett az a döntés, hogy nem vásárol. A kísérletben biztosított kupon (ami kedvezôvé tette), viszont a komplex körülmények között nem volt elegendô, hogy vásárlásra bírja az embereket, míg az egyszerûbben igen. Ezen kívül még sok más esetben hat ránk a default effect közvetve és közvetlenül egyaránt, így mindig érdemes a döntésünknél ezt figyelembe venni

További kulcsszavak a témában:

1. Default effect
2. Status quo bias
3. Omission bias

Hivatkozások:

Iyengar, S., S. and M. R. Lepper (2000) When Choice is Demotivating: Can One Desire Too Much of a Good Thing? Journal of personality and Social Pschology. Vol. 79(6). pp. 995-1006

Kövesse a Viselkedési Közgazdaságtan Blogot Facebookon.